Mint egy gyerek.. napszeretet (:

Egy érzés, aminek nem adtunk nevet, mint a szerelemnek, a haragnak, a boldogságnak. Egy érzés, amit talán nem is érzett még soha senki, rajtam kívül. Ha összefoglalom, azt mondod boldogság, de nem, nem igazán van okom rá mostanában...
Csak sétálok az utcán, és mosolygok, és hirtelen minden mindegy. Mindegy, hogy kijavítom-e a szar jegyeimet, mindegy, hogy vannak-e otthon, hogy bejussak a házba. Sokszor (főleg hazafelé), azt érzem, hogy vagyok én, meg van a nagy világ, és rajtam kívül minden ember siet valahova, vagy stresszel valamin...én meg mintha csak szállnék. És gyermeki csodálattal tekintek minden apró kedvességre, mindennek örülök...látszólagosan. Mert kívülről úgy tűnik, hogy annak örülök, hogy elmarad a földrajz, vagy jól sikerült a franciadolgozatom, de más áll az egész mögött: én szeretek én lenni.