Új cím: http://rebelle.gportal.hu
2010. március 20., szombat
2010. március 17., szerda
Semmi.
Bocsi, hogy tegnap kimaradt a blogolás, csak nem igazán volt időm, meg most sem nagyon tudok mit írni. Illetve tudok, de az meg túl sok lenne. Ma francia óra után 2 színjátszó is volt. (franciatanárral) Azt hiszem jól tudoma saját részem, de még át kell nézegetnem. De amúgy tényleg semmi érdekes.
Bejegyezte: kitti dátum: 9:24 0 megjegyzés
Címkék: semmi
2010. március 15., hétfő
Hétvégevége?!
Bejegyezte: kitti dátum: 2:29 0 megjegyzés
2010. március 14., vasárnap
nézdmeeg ;D
Gyenge, tudom... de aranyos próbálkozás. És a szivecskerajzolós rész egész jó.. Ide kattints. köszíí.
Bejegyezte: kitti dátum: 12:11 0 megjegyzés
Címkék: video
Bejegyezte: kitti dátum: 0:09 0 megjegyzés
Címkék: cipő, kényelmes, környezetbarát, tavasz
2010. március 13., szombat
Avatar
Bejegyezte: kitti dátum: 9:37 0 megjegyzés
"Tulajdonképpen hálás vagyok..."
"- A feleségemért (barátnőmért/férjemért, barátomért), aki panaszkodik a vacsorára, mert az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.
- A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van és nem az utcán kóborol.
- Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.
- A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét.
- A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.
- Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.
- Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam.
- A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van.
- A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam.
- Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok.
- A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.
- Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni.
- Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek.
- És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt jelenti, hogy van családom és sok barátom, akik szeretnek engem és gondolnak rám."
Bejegyezte: kitti dátum: 5:40 0 megjegyzés
2010. március 12., péntek
Egy éve blogerina
Méghozzá pont ma egy éve. Be van írva a tavalyi naptáramba, hogy "Fogorvos-BP", ami azt jelenti, hogy a budapesti fogorvosomhoz mentem. Nagyon unatkoztam, szóval csináltam egy ilyen személyes oldal féleséget, és megírtam az első bejegyzésem. Azóta is (kisebb megszakítgatásokkal) bolgolok. Legaktívabb időszakom nyáron volt, persze, amikor nem nyaraltam. Októberig szépen ment, aztán elhanyagoltam, de decemberben újra kezdtem, de megint elhanyagoltam, és akkor most pár hete..
Nagyon jó dolognak érzem, mert úgyis csak a barátaim olvassák, vagy ha más, akkor nem tudja miről van szó, és itt van lehetőségem rögzíteni, publikálni a gondolataimat, meg ami azt illeti, egy viszonylag modern megoldás. Vagy ti rózsaszínszőröskis füzetkébe írtok naplót? Naná, hogy nem. Gondolom legtöbben nem is írtok. És nem is biztos, hogy minden embernek szüksége van rá. De mindenképp hasznos ;D
Mint egy gyerek.. napszeretet (:
Egy érzés, aminek nem adtunk nevet, mint a szerelemnek, a haragnak, a boldogságnak. Egy érzés, amit talán nem is érzett még soha senki, rajtam kívül. Ha összefoglalom, azt mondod boldogság, de nem, nem igazán van okom rá mostanában...
Csak sétálok az utcán, és mosolygok, és hirtelen minden mindegy. Mindegy, hogy kijavítom-e a szar jegyeimet, mindegy, hogy vannak-e otthon, hogy bejussak a házba. Sokszor (főleg hazafelé), azt érzem, hogy vagyok én, meg van a nagy világ, és rajtam kívül minden ember siet valahova, vagy stresszel valamin...én meg mintha csak szállnék. És gyermeki csodálattal tekintek minden apró kedvességre, mindennek örülök...látszólagosan. Mert kívülről úgy tűnik, hogy annak örülök, hogy elmarad a földrajz, vagy jól sikerült a franciadolgozatom, de más áll az egész mögött: én szeretek én lenni.
2010. március 11., csütörtök
Most itt.
Nem tudom, hogy miért, de kellett egy új cím. Valami kis változás az életben... vagy nem tudom. Most nem fogok beszámolófélét írni, mert még tanulnom is kell, meg hajat mosnom, majd holnap.
Bejegyezte: kitti dátum: 11:15 0 megjegyzés